Ahogyan beérünk Szilágysomlyóra, majd a kanyargós úton Somlyóújlak felé vesszük az irányt, útitársul szegődik mellénk a szelíden emelkedő hegy, a Magura. A falu eleji kaptató régmúlt magyar világot idéz, a mára foghíjas macskaköves utat melyet boldog békeidőben rakták (feljújitották). A hegyek közül előbukkan a Kraszna folyó is, immár páros kíséretet kap az utazó. De mintha az Ady megénekelte folyó mélázna kissé, árteret enged, benne az Érmelléket idéző nádtenger sarjad. Rritkán merészkednek e helyre, melynek közepén feneketlen tavat sejt a szájhagyomány. Valaha bűnös falu állt a mocsár helyén, istentelenek voltak az emberek. Büntetésként megnyílt a föld, a mélység elnyelte a falut, helyén feneketlen tó keletkezett, amiből mára alig kivehető valami. A helyiek bizton állítják a történet hitelességét, hisz nemzedékek óta hallani vélik, ahogy tizenkét évente a mocsármélyben megkondul a harang.